POSTED ON: 2011. december 29., csütörtök @ 2:06 | 0 comments

hol tartok most? sehol :d
boldog vagyok :D:D
najó. hogy kezdjem? :D 
a drágaságos Danika próbál visszaszerezni. és vissza is fog. mert szeretem. BAJ? kuss:D jaj most jókedvem van .. ilyenkor nem megy a blogolás. jóó amúgy se.. :D
szóval.. csak ne legyen szilveszter könyörgöm...!!!! az addig oké, hogy befog rúgni.. de ha smárol mással..
akkor lemondhat rólam. és ezt meg is fogom mondani neki.. 
tegnap berúgva felhívott.. elmondta 3szor kb hogy 'szeretlek' és olyan édes volt.. :DDDDDD és most bunkózok vele.. deszemét vagyok.. LESZAROM :D:D
ti értitek hogy szeretem? mert én nem.
és azt sem hogy miért jelent megint meg azzal az édes fejével bocsánatot kérni, és hogy kezdjük újra..
HÁT ÚJRA IS FOGJUK!!!!!!! de nem most ! hahahahahaha :D 
jézusom xd tényleg jókedvem van..
SZERETEM A DANIT hahahhahahhaha :d de állat vagyok

és ha még egyszer átbaszol.. kicsinállak! puszi

Történet. és igen, tudom hogy FOS, de rámjött az írhatnék és írtam . valószínűleg amúgy el sem fogjátok olvasni, mert nem jártok a blogomon soha, de azért beteszem. boldog karácsonyt. xoxo

POSTED ON: 2011. december 25., vasárnap @ 2:54 | 0 comments

Lefutottam a partra. A zene oda is hallatszódott egy kicsit. Nagyon nagy buli volt. VOLT. Amíg el nem rontották. Más észre sem vette. Mást nem érintett.  Mi is történt?
’ Ericcel az egyik pillanatban még táncoltunk.
-          Eric.. el kell valamit mondanom! – kiabáltam.
-          Nem hallom!
-          Gyere le velem a partra!
Aztán elment. De hova? Kerestem mindenhol, összevissza kapdostam a fejem. És ott volt. A bárpulton állt. És egy szőke hosszú hajú lánnyal táncolt. Eddig még nem is volt baj.. csakhogy Eric megcsókolta.
És én ott álltam a tánctér középén, a zene ordított, és én is. Belülről. De nem hallotta senki. Nem hallhatta senki. ’
Lefeküdtem a homokba. A csillagokat néztem.
-          Rooooooooooose? – felugrottam. Ő az.. attól még hogy háttal álltam tudtam, hogy ő az. Ő. – Itt vagyok kicsim. Csak.. volt egy kis.. elintéznivaló m.- 
-          Menj innen Eric. Ha eszednél lennél tudnád, hogy most csaltál meg.. –még levegőt vettem, lenyeltem a könnyeim és szembe fordultam vele. – Megcsaltál.
-          Ő volt.. ő tehet róla.. Rose.. én nem akartam.. kérlek.. bocsáss meg.. – és egyre közelebb jött felém.
-          Nem. Te, TE tehetsz róla.
-          Kérlek.. kérlek.. sajnálom! szeretlek!
-          Igen. Én is ezt akartam elmondani neked. DE már mindegy. Csak hagy gondolkozzak egy kicsit. – majd belerohantam a tengerbe. A hófehér ruhám elsőnek gyönyörűen úszott a víz tetején, aztán teljesen elmerült, ahogy én is.
-Eric megcsalt. ROSE, ne törj össze! Gondolkozzunk.. – de nem tudtam. Annyi minden kavargott a fejembe. ahogy ott állt a pulton, hogy más lányt csókolt. Miért? És még így is annyira szeretem, hogy meghalok érte…’
Mikor kijöttem a vízből, Eric még mindig ott volt. Ott állt. Ugyanúgy, ahogy ott hagytam. Ő sem tudott mit csinálni.
Odamentem hozzá és megcsókoltam.
-          Ne csalj, meg többet kérlek.
-          Ígérem.
Aztán elment. És akkor én álltam ott egyedül. Vizesen. Magányosan.
És össze is törtem.
-
Délután 2 órakörül felkeltem. Kimásztam a nagy puha ágyamból. Egyedül aludtam. Eric eltűnt. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Csak sms. Erictől.
’Szia Rose! Nem akarlak megbántani, most sem és soha többet. De én már nem akarom ezt a kapcsolatot. El kell hogy felejtselek. És hidd el engem is nagyon megviselt. Sajnálom. Puszi: Eric.’
Háromszor elolvastam. Nem tudtam reagálni elsőnek. Aztán könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem ki őket. Nem fogok miatta sírni. Nem érdemli meg. Nem érdemli meg!
Kirohantam a házunkból.. a házamból. Az erdőbe, ami az udvar mögött kezdődött. Futottam, ahogy csak bírtam. Mezítláb. Nagyon fájt a talpam, vérzett is, de nem törődtem vele. Elhaladtam a pad mellett ahova mindig leültünk, a kis tó mellett ahol horgászni tanított nem nagy sikerrel. Az erdő legmélye felé tartottam. Régen, amikor szomorú voltam ide mentem mindig. Volt egy icipici faház ott. Még apa csinálta. Csak egy kis szoba volt benne, egy nagy ággyal, meg egy kicsi szekrénnyel. Azért szerettem azt a helyet, mert titkos volt. Senki nem tudott róla. És mert közel a faházhoz rengeteg állat volt. Mókusok, madarak, farkasok. Mindig féltem a farkasoktól. Addig, amíg apa meg nem halt. Utána velük ’barátkoztam’. Nem féltek tőlem, és nem is bántottak. És én sem tettem semmit ellenük. Csak engedtem, hogy néha egy picit megharapdossanak játékból, vagy nyalogassanak, és én vittem nekik húst, hogyha nem találnak élelmet, legyen mit enniük, és simogattam őket. Szerettem őket. Szerettem nézni, ahogy rohannak együtt. Mindent szerettem bennük.
Bent a házban odamentem a kis szekrényhez. Kivettem egy cipőt, felhúztam és kimentem.
Megint futni kezdtem. Még beljebb az erdőben.. Oda ahol a farkasok laktak. De mikor odaértem senki és semmi nem volt ott. Körbenéztem, de nyomuk sem volt. Aztán leesett.
Vadászok. Hát erről beszéltek a tévében. A farkasaim. Meghaltak. Mind. Most már senkim nincs. Mi értelme élni?
Egyre gyorsabban elindultam a tó felé. ’A fagy a legjobb halál, akkor nem érzel semmit.’ Tél volt. És előttem volt egy jéghideg tó. Odaálltam a szélére háttal. Kitártam a karjaim, becsuktam a szemem és hátraborultam.

go and fuck yourself.

POSTED ON: 2011. december 19., hétfő @ 9:47 | 0 comments

magamat hibáztatom. hogy miért kellett szóba állnom vele, miért hittem el minden 'szeretleket'..
látjátok? mondtam hogy átver. minden elhittem neki! istenem ! megint mit csináltam..! padlóra küldtem saját magamat mert akkora fasz vagyok hogy járni kezdtem vele!
NEM SÍROK. petra! nem sírsz. erős vagyok és nem sírsz utána. ő megint megtanított valamire. 
Geriféle. 
Dani.
Dani.
hát nem édes?
szerelmes vagyok belé.
elmondanám nektek.. hogy MEGCSALT. és én megbocsájtottam neki, szó nélkül ! 
és ő szakított.
TÖKI MIÉRT NEM HALLGATTAM RÁD? HA? MIÉRT NEM SZAKÍTOTTAM VELE? ELMONDOD?
utálom. gyűlölöm magamat, és őt is.
tudjátok milyen édes volt amikor becipzározott a kabátjába? és amikor bementünk a spar-ba? vagy amikor csak alapból megcsókolt, és megölelt, és mikor ment a busza adott egy szájrapuszit és azt mondta ' szeretlek.' de olyan édesen ahogy csak lehet. 
ha tudtam volna , hogy az a csók, az utolsó.. 
de nem tudtam. 
elhagyott. 
én: utálom!
xy: biztos?
én: nem..:(
most összetörtem belül. fáj minden. fáj levegőt venni. fájnak a könnyek, amiket vissza nyomok magamba. 
és a sapkája.. itt lesz. itt van. este, amikor befekszek az ágyba.. azt fogom szagolgatni.. azon fogok zokogni.
szia petra :)
bocsi, hogy nem tudtalak megvárni de akadt egy kis dolgom, lényegtelen
azért írok mert eldöntöttem , hogy mit szeretnék
nagyon sajnálom de már nem szeretném ezt a kapcsolatot
el kell felejtenem téged.
nagyon sajnálom és remélem azért jóba maradunk
(azért irok ilyen rövid levelet mert nekem is nagyon szar, és megviselt rendesen )
puszillak ! :/
megviselt? igen? nem úgy látom. 
nem sírok. ő csak egy bunkó faszfej volt, édes mosollyal, édes csókkal, és egy nagyon édes kistestvérrel.
 azt hiszem megint képeket kell törölnöm.
vége.

POSTED ON: 2011. december 15., csütörtök @ 11:12 | 0 comments

nagy levegő-töröljük ki a képeket.

POSTED ON: @ 11:09 | 0 comments

szóval van pasim. igen van. mikor igent mondtam, elfelejtettem , hogy ez ilyenekkel is jár. féltékenység. igen. tényleg az vagyok. mindig az voltam. mi az hogy egy csaj kiírja hogy halason van, ő meg beír egy mosolygós jelet? együtt voltatok? kicsit  nagyon szarul esett. mindegy. 
az elején átengedtem magamat a boldogságnak, meg a szerelemnek . de nem kellett volna. nem tudom miért kellett belé szeretnem. miért kellett elkezdenünk beszélgetni. elég gázos , hogy azon gondolkozok , hogy miért kellett megismernek a pasim? hát leszarom! gondolj amit akarsz, jobb sarok : x. 
de aki nem ment rá, annak folytatom. vagyis inkább magamnak . 
én tényleg szeretem. nagyon. elhiszem hogy nincs pénz a telefonján, én mindent elhiszek.! de ha írok egy smst, hogy gyere fel ! akkor nem tudom miért nem tudod megfogni a telefonod, rámenni a netre, és hogy facebook, és írni egy levelet, hogy szarok a fejedre. 
és most hirtelen írt . és a szívem kiugrott. 'neharagudj. dolgom volt.' mi volt a dolgod? azzal a csajjal voltál akiről az elején írtam? ha igen, akkor köszönöm. mert KURVA SZARUL ESIK!
-
kiakartam törölni pár képet, rámentem a cam-os mappámra, és a gerisre. de elsőnek végig néztem a képeket. nem. nem szeretem. csak fáj. eddig leszartam. elviseltem az üzenőfalon, mindenhol. kicsit zavart, de túléltem. amikor mentem a buszhoz, elsőnek azt hittem a gerike áll ott. akkor majdnem elestem. de nem ő volt. 
de ezek a képek. amikor mindig szíveket mutatott, és édeseket írt . és minden megvan. 
még mindig fáj.- és csak most jöttem rá. ez mindig bennem lesz. egy seb a szívemen. egy begyógyulni akaró seb. de egy picit mindig feltépik. egyszer eltűnik. egyszer már nem fogom érezni. egyszer már nem fog fájni. 
de ez a bejegyzés nem a gerikéről fog szólni, úgyhogy hagyjuk !
most azt írta hogy ne hisztizzek már! és írtam hogy de hisztizek és hogy utállak! erre visszaírta hogy jó utálj, amúgy is szarkedvem van. 
CSAK NEKED LEHET?
nekem is az van.
tök rég volt már az.
ilyen.. sírni akaró vágy ! de  nem fogom engedni. jézusom nem fogok sírni. el lehet felejteni.


← Older / ♥ back up ♥ / Newer →
Oh, my dear...